Megosztás 
Érdemes megfigyelni, hogy a mindennapi életünk során miként gyártjuk saját magunk a problémákat, hogy aztán legyen mit megoldani.
Azt már tudjuk, hogy a mindenkori tapasztalataink a belőlünk folyamatosan áradó gondolataink és érzelmeink megnyilvánulásai. Szó szerint hús-vér adó-vevő antennák vagyunk.
Van azonban egy halom olyan robotpilóta üzemmódban működő érzelmünk, melyekhez annyira hozzászoktunk, hogy észre sem vesszük jelenlétüket, már fel sem tűnik. Ilyen például a szorongás, a félelem alap intenzitása, amit óvatosságnak hívunk, az akadályokhoz, bonyodalmakhoz való hozzászokottságunk.
A sikertelenséghez való hozzászokottságunk például olyan fokú, hogy ha sikerül valamit megvalósítani, elérni, akkor azt ünnepeljük. Mintha két ballábas idióták lennénk, akik alapból csak elszúrni tudnak bármit,- úgy viselkedünk magunkkal. S ha ez nem lenne elég, akkor elkezdünk minden fronton versenyezni persze mindig másokkal.
Méregetjük magunkat, hasonlítjuk, viszonyítjuk magunkat másokhoz. Észre sem vesszük, hogy az eredmény eleve adott, s nem több, mint az örökös kudarcérzés.
Mert túl azon, hogy értelmetlen kísérlet másokhoz mérni magunkat, abszolút lehetetlen is, ugyanis minden egyes ember a saját aspektusából érkezett tapasztalni, teremteni, élni, nincs két egyforma ember ezen a bolygón. Mérni magunkat legfeljebb a saját korábbi állapotunkhoz érdemes, ahol viszont azonnal látszik a csodálatos fejlődésünk egyértelmű görbéje. Valami miatt azonban ez eszünkbe se jut rutinból.
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
