Megosztás 
Azt mondják a szakembereink, hogy felnőttkori viselkedéseink programjainak zömét a gyerekkorunkban sajátítjuk el.
Ezen programok alapján éljük az életünket és érezzük jól vagy rosszul magunkat.
Mivel a társadalom és a szülők nem lélekbarát szoftverekkel programoznak bennünket, ezért az esetek többségében az emberek lelkileg sérülnek így egy részük keresővé válik.
Keressük a válaszokat a történtekre. Keressük a boldogságot. Keressük a szerelmet és a szabadságot.
Észre sem vesszük, és olyan programokat teszünk magunkévá, ami nem is a mi dolgunk.
Pl. a szüleim rossz kapcsolatban voltak Édesanyám ivott és gyógyszert is szedett, én pedig eldugtam az italát, jót akartam, de anyagyilkosnak nevezett.
Ez a későbbiekben oda vezetett, hogy a párkapcsolatomban mindenáron meg akartam menteni a nőt. Nem bírtam volna elviselni, ha kudarcot vallok, mint Édesapám.
Ez egy életveszélyes program volt, ha nem sikerült volna, lehet, már nem élnék.
Nincs is ezzel baj, ha észrevesszük! Ezért érdemes foglalkozni az Önismerettel a kérdés csak az meddig?
Erre a választ az Ezotéria a következőképpen fogalmazza meg.
Mindenki a saját útját járja élete végéig, az út mellett csomagok vannak letéve, rajtunk múlik, melyiket vesszük fel, és az is hogyan milyen gyorsan haladunk.
Ez mind igaz csak egy kis kiegészítésre szorul.
Hajlamosok vagyunk csak a múltat vizsgálni miközben egy helyben toporgunk. Még ez sem olyan nagy gond, belefér, egy ideig, csak mindenki vegye, észre meddig van szüksége erre! A kerékpár sem halad, ha nem tekerik!
Mikor jön el az ideje annak, hogy figyeljünk a jelenre és a jövőre, hogy célok, elképzeléseink legyenek? Hogyan találjuk meg azt, amit élvezünk, és meg is élünk belőle?
És itt már vissza is jutottunk a Pénz-hez, mert a pénzkereset felállítása és működtetése üzleti stratégiát igényel, és máris ott vagyunk ahol abbahagytuk.
Vagy mégsem? Nem egészen, hiszen közben megváltozott a szemléletünk a lelkiállapotunk, már észreveszünk, átlátunk dolgokat így a hatásuk nem érint annyira, nem betegíti a lelkünket.
Olyan mintha szélesebb látókörrel rendelkeznénk, már nem a focilabda vagyunk, hanem a játékos, aki dönthet a labda irányáról.
Persze azért ez sem olyan egyszerű, hiszen a társadalom minden eszközzel azon van, hogy te ne irányíts, hanem ők mondják meg mi a dolgunk.
A társadalom a bíró szerepét játssza, és néha lefújja a meccset, ha úgy látja, hogy szabálytalanság történt. Ilyenkor a többi lélektársunk, akik a lelátókon szurkolnak, nekünk anyázzák a bírót „szemüveget a bírónak” kiáltásokkal.
Szabálytalanul elgáncsoltak? Nem baj állj fel! Nem az számít, hányszor esel el, hanem hányszor állsz fel!
Vissza a Jelenbe, mert az élet itt és Most zajlik, és ha nem vigyázunk, kimaradunk belőle a múlt miatt.
Hegyesi Béla
Élet és üzleti tréner, párkapcsolati tanácsadó
06703696050
Lelkesek közösség
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
