Megosztás 
Amíg a kisfiamból felnőtt férfi lett, számtalan állatfajtával osztotta meg szobáját. Volt rengeteg díszhala, tucatnyi aranyhörcsöge, papagájok és pintyek népes serege, anolisza, teknősei, cicák és kutyák tábora, afrikai óriáscsigái �" persze, nem egymással egy időben.
Igyekeztem nem kifejezésre juttatni előtte, hogy például a hörcsögöktől mennyire irtózom, és lelkiismeretesen elláttam azokat is. Mert az állattartással kapcsolatos tennivalók általában az én reszortom voltak.
Gyermekeink állatszeretetre való nevelését minél hamarabb kezdjük el. Ha azt látjuk, hogy csemeténk fél valamelyik állattól, a világért se erőltessük, hogy megsimogassa azt.
De a legfontosabb, sose hagyjuk, hogy gyermekünk bántson egy állatot és mi se tegyünk ilyet előtte (és persze egyébként se).
Ne vetítsük ki gyermekünkre a saját félelmünket, esetleges viszolygásunkat egy-egy állattal szemben. Hiszen ezzel tudat alatt azt sugározzuk neki, hogy az a normális.
Kb. két évvel ezelőtt történt, hogy lent sétáltattam a kutyámat, akiről azt kell tudni, hogy teljesen vak, az egyik szemét korábban már el kellett távolítani, a másik szemén hatalmas hályog van. Egyébként egy roppant barátságos, ápolt, kistestű kutyus, akit a környéken sokan ismernek és szeretnek. Szóval, az történt, hogy a bölcsőde irányából sétált felénk egy fiatal, kifejezetten jól öltözött anyuka, két év körüli kisfiával. A kisfiú, a kutyust meglátva boldogan szaladni kezdett felénk, cseppet sem törődve azzal a ténnyel, hogy szegény párának hiányzik egy szeme. Mire ezt meglátva az anya hisztérikusan ráüvöltött a gyerekre, hogy: „Hozzá ne érj AHHOZ a kutyához! ! !” A kisfiú megtorpant, láttam bájos kis arcán a határozatlanságot és a csalódottságot… Nem értette, mi történik, gondolom, az egészséges kutyákat szabad simogatnia. Szerettem volna odaszólni az anyának, hogy a vakság nem fertőző, megérteném a kirohanását, ha a kutyám testét sebek borítanák. De mivel IQ szintjét hamar kinyilatkoztatta előttem, nem szerettem volna a kisfiát kitenni egy értelmetlen szócsatának.
Fogalma sincs róla, mekkora rombolást végzett gyermekében.
Ha gyermekünknek kisállatot ajándékozunk, előre tudatosítsuk benne, hogy az állat nem játék!
Nem lehet őket csak úgy „elővenni”, ha éppen úgy tartja kedvük. Érző élőlények ők is, függetlenül attól, hogy sosincs rossz napjuk.
Ha séta közben megakadályozzuk, hogy gyermekünk eltaposson egy kis csigát, akkor nemcsak a csigával, hanem gyermekünkkel is jót cselekszünk.
Mióta megszülettem, mindig voltak és lesznek is kutyáink és/vagy cicáink, de ha állatkínzással szembesülök, mindig elgondolkodom azon, hogy talán jobb lett volna nekik, ha soha nem háziasítjuk őket és meghagyjuk élőhelyüknek a vadont. De ha már így alakult, ne feledjük, a gyámjaik lettünk.
Beköszöntött a tél, ne feledkezzünk meg az itt telelő madarakról, tegyünk ki nekik eleséget kertünkbe, erkélyünkre. Sokan nem tudják, madaraink legtöbb esetben nem éhen, hanem szomjan halnak, ezért nagyon praktikus, ha almát teszünk ki nekik. Vonjuk be a műveletbe gyermekünket is. Engem határtalan örömmel tölt el télen, amikor a szobámból figyelem, ahogy a madarak az erkélyen lakmároznak. Mert adni jó.
„Amikor megkérdezem az embereket arról, hogy miért van szarvasagancs a falukon, mindig azt válaszolják, hogy mert olyan gyönyörű állat. Hát épp erről van szó! Az én édesanyám is vonzó, de én csak fotókat tartok róla.” (Ellen DeGeneres)
Hajdú Hajnalka
Weboldal
giorgomeska(kukac)freemail.hu
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
