18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Párkapcsolat nagyító alatt

Megosztás
Emberi kapcsolatok

Szerepcsere, szülői minta... honnan fakad egy a mérhetetlen szakadék a kapcsolatokon belül?


Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy ennyi probléma, dráma, trauma bukkan felszínre a párkapcsolatok terén. Persze, itt is elsődlegesen érvényes tétel, hogy minden tapasztalatunkat mi magunk hozzuk létre, de ettől még nem lesz vidámabb a helyzet.

Nekem csak lánygyermekeim vannak, így elsősorban ezen a szemüvegen keresztül adódik lehetőségem megfigyelni a folyamatokat közelről, s tehetem eléggé széles időskálán, minthogy vannak már felnőtt és még gyermek korú lányaim.

Azt látom, hogy valahogy igen nehéz mindkét félnek a nemi besorolása szerinti viselkedési mintákban kiteljesedni. 

Azt látom, hogy a fiúk nem tudnak, vagy nem mernek kezdeményezők lenni, viszont, ha a lányok azzá válnak, akkor borul minden. De vajon mi lehet ennek az oka?

Gyerekkoromra visszapillantva találtam meg egy legalább is lehetséges okot. Nevezetesen azt, hogy viszonylag kis koruktól a fiúk és a lányok mozgástere, létezési tere már a családon belül különválik. A lányok az anyjuk szoknyája mellett készülnek a felnőtt életük sajátosságaira, míg a fiúk az apjuk mellett. Már a játékokban is külön utakon járnak. Ami nem is volna gond, mert nyilvánvaló módon a tipikusan női, vagy tipikusan férfi ismereteket így tudják legjobban elsajátítani. 

Azonban azt, hogy egy nővel hogy lehet boldog kapcsolatot kialakítani, azt leginkább egy nő, az édesanya tudná elmondani a fiának, s hogy egy férfit hogy lehet boldoggá tenni, nos azt leginkább az édesapa tudná elmondani a lányának. Ez azonban az esetek többségében tabu téma.

Így aztán akár nemzedékeken átívelő makacssággal tapasztalhatjuk, hogy a nő nem tudja, hogy mitől lesz boldog egy férfi, s egy férfinek nem sok fogalma van arról, hogy hogyan tudná boldoggá tenni kedvesét. 

Marad a próbálkozás, az ötletelés, az elfojtott vágyak, álmok, a ki nem mondott szavak tengerében való lassú, de biztos fulladozás, melyben az élet kihívásaiban, vagy lehetőségeiben való érdekközösséggé szürkülnek a kapcsolatok. Aztán, ha már a belső feszültség túl nőtte az elviselhetőség határait, akkor jön a nagy bummm, s kezdődik minden elölről a következő kapcsolatban, lecserélt szereplőkkel, de lényegében ugyan úgy.

Pedig nem ezért születünk. Se a nők, se a férfiak.

Henn Edith

Személyes kapcsolatfelvétel

Henn Edith közösség


Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat