Megosztás 
Ez a nap (is) elhunyt szeretteinkké. A csendes temetők életre kelnek, díszbe borulnak. A sírokon mécsesek világítanak, virágok pompáznak ezer színben. Van olyan is, aki a könnyeit ejti a sírra koszorú gyanánt. Kevés ennél igazabb üzenet van a világon...
Ez az a nap, amikor nem kell rejtegetnünk fájdalmunkat. Bátran lehetünk zokogó, esendő emberi lények. Itt, a temető csendjében most mindannyian egyformák vagyunk. Megtört szívű, halandó testvérek. Kicsiny a falum, kicsiny a temetője is. Nem tudhatom, hogy a többi látogató mit érez, mit hordoz a lelkében. De azt biztosan tudom, hogy ha most itt összeraknánk a fájdalmunkat, az felérne az égig…
Gyászoljuk a szülőt, a nagyszülőt és gyűlöljük a vén halált.Gyászoló szolgák vagyunk itt mind, de ma gyásznap van, ma sírhatunk. Ti csak pihenjetek békében, drága halottaink. Attól, hogy láthatatlanok vagytok, még itt vagytok.
Gyászoljuk a szerelmet, el nem csókolt csókok ezreit.
Sírni kell, sírni muszáj. Hogy utána egész évben fegyelmezetten tudjunk viselkedni.
Elmentetek, levetve megfáradt, meggyötört testeteket. Kislány voltam még, amikor először láttam halottat. Nem értettem, hova tűnt szeméből a fény, hová lett arcából a vér.
Olyan valószínűtlenül szépen süt a Nap, hogy szinte fáj. Hogy képes „mosolyogni” ilyen szomorú eseményen? Hogy van mersze szikrázni, amikor lelkünk gyászba borult?
Annyira lefoglal a fájdalmunk, hogy ujjunkra észrevétlen ráég a gyanta. Nem baj. Csak hadd fájjon. Mintha a testi kín elnyomná lelkünk fájdalmát.
Biztosat nem tudunk. De szeretnénk hinni, hogy amikor itt bezárul egy ajtó, ott fenn kinyílik egy másik. Akarjuk, hogy a halál csak egy szűk rés legyen véges és végtelen között.
Nem akarom, hogy ott legyél a hideg földben. Akarom, hogy ott legyél a téli hópelyhekben, a nap szikrázó sugaraiban, a daloló madár hangjában, a mezei virág kékjében, a szellő suttogásában, a vad, nyári zivatar csapkodásában. Azt akarom, hogy velem legyél minden napfelkeltében és minden naplementében.
Hányszor halunk meg, mielőtt végleg megpihenünk? Hányszor érezzük úgy, hogy már soha nem leszünk a régiek, ha valami sorscsapás ér? Megadatik egyáltalán valakinek, hogy egyszerre hal meg és akkor megy test, lélek, szellem együtt?
Lassan szedelőzködünk, ballagunk a kijárat felé. Ismerőst látunk, biccentünk egymásnak.
Egy egész éven át ismét éjszaka lesz a temetőben.
Hajdú Hajnalka
Weboldal
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
