18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

A gyermek kis felnőtt

Megosztás
Emberi kapcsolatok

Mennyi törődést, odafigyelést igényel a gyermek...Meghagyjuk neki a teret, hagyjuk kirepülni a fészekből, ha eljött az idő?


A gyermek-szülő kapcsolatok életünk meghatározó, első kapcsolatmintái. Nagyon sok fájdalom, kellemetlenség, fölösleges dráma elkerülhető lenne, ha értenénk végre e kapcsolatminták valódi lényegét, működési módját. 

Amikor gyermek születik, a szülők már a várandóság ideje alatt, vagy még azt megelőzően is érzelmek, gondolatok síkján kialakítanak magukban egy elképzelést arról, hogy azt miként szeretnék megélni. 

Ezen elképzelések szokás szerint azokból az érzelmi, gondolati mintákból jönnek létre, mely minták a leendő szülők addigi tapasztalataiból származnak. Így generációról generációra újra és újra reprodukálódik egy olyan keretrendszer, de kimondhatjuk nyugodtan azt is, hogy korlátok rendszere, mely aztán a születendő gyermek számára szigorúan követendő mintaként jelenik meg.

Csakhogy a valóságban a gyermek nem ezért és nem így érkezik e világba.

A gyermek is, ahogy minden más, annak a végtelen Tudatnak egy vetülete, melynek egy másik vetülete a szülő, egy harmadik a nagyszülő, a rokonok, a szomszédok, stb. 

A gyermek nem csupán egy hús-vér, kiszolgáltatott, kicsi, tehetetlen, tudatlan, esetlen, irányításra szoruló csomag, hanem egy csodálatos, nagyszerű, végtelen, tudatos lény, akinek a teste csupán az egyik aspektusa. 

Önálló, teremtő lény, aki azért jön az anyag síkjára, mert pontosan tudja, hogy mekkora kaland itt játszani, tapasztalni.




Ezt valamikor mindannyian tudtuk. Úgy nagyjából három éves korunkig ezért nem izgatott bennünket semmi, amitől szüleink rettegtek, vagy ami miatt aggódtak, mert még élő kapcsolatunk volt valódi Önmagunkkal. 

Aztán fokozatosan részlegesen áthangolódtunk a környezetünk érzelmi-gondolati mintáira. Ebből pedig feszültség született. Egyik oldalon ott volt bennünk a valódi Önmagunkról őrzött tudás, ami önbizalmat, lelkesedést, nyitottságot hordozott, a másik oldalon pedig fokozatosan megjelent bennünk a környezetünkből átvett minták serege, ami minthogy „nem saját készletből való” ezért ellenállast, feszültséget, bizonytalanságot, elhatárolódást, félelmet keltett bennünk.

És kezdetét is vette a nagy kaland. A hogyan tudjak megszabadulni attól, ami nincs ínyemre, és hogyan tudjak helyette olyant létrehozni, ami tetszik kalandja. Ismerős, nemde?





  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat