Megosztás 
“Az Orion, az egyik legismertebb és leglátványosabb csillagkép az északi égbolton. Szorosan kapcsolódik a körülötte látható csillagképekhez; Orion, a vadász éppen a Bikával küzd, aminek a vérben forgó jobb szemét a vörös színű Aldebaran jelképezi. Mellette vannak kutyái; a Nagy Kutya és a Kis Kutya, akik a Nyulat és az Egyszarvút üldözik, valamint lábánál ered az Eridanus-folyó. Mai nevét a görögöktől kapta, ami valószínűleg az akkád Uru-anna (mennyei fény) elnevezésből származik.” (Wikipédia)
Az ember, miután összhangba került a természettel, azért megy fel a hegyre, egyre többször és egyre nehezebben jön le onnan, mert ott kerül bele a MIND-EGY, A MINDEN-EGY érzésbe.
Amikor egyedül van, de mégis azt érzi, mindenki vele van, ő mindenkiben és mindenben ott van. Érzi a NAGY RENDEZŐ kezét a vállán. „Jól van, hazaértél. Végre látsz és végre látnak!” Eggyé válni a természettel olyan, mintha az ember visszakerülne a saját maga központjába, az élet körforgásán kívülre, ahol nincs más csak a MINDENSÉG és a MAG. Ön-Mag(j)a. Ez a természet. Az emberi természet természetessége. Amilyenek mi magunk vagyunk. Amilyen te tisztán magad vagy. A valahová tartozás és a valahová tartás érzése. A hazaérkezés előtti pillanatok. A Hold és a Nap. A Nő és a Férfi egyszerre jelen. Köztük nincs más, csak a Csillagok.
Gyermekkorom óta érdekelnek azok a dolgok, amik misztikusak vagy megmagyarázhatatlanok. Ilyenek például a földönkívüli élet, a halál utáni létezés kérdése, szellemek, auralátás, reinkarnáció. Régóta foglalkoztat a halál kérdése, hogy valójában mi történik velünk, abban a pillanatban, amikor átmegyünk.
Létezik-e az alagút-élmény, létezik-e az, hogy lepereg az életünk filmje, találkozunk-e eltávozott szeretteinkkel?
Foglalkoztatott az angyalok és a fizikai szemmel nem látható lények létezése. Rengeteg könyvet olvastam el, ezekből táplálkoztam. Ami jónak tűnt elhittem.
Később jött az érzés, hogy vajon kinek hihetek? Ki vagy mi a hiteles forrás? Hinni kezdtem magamban és abban, ami másban benne van, az bennem is él. Magamat kezdtem fő forrásomnak tekinteni. Rájöttem, hogy egyetlen eredő forrás van, így csak ugyanoda juthatok, mint mások, de mégis önmagamon át. Ez a visszatérés a FORRÁSHOZ. MAGADHOZ. A MAGHOZ.
Amikor megtalálod önmagad, megtalálod azt a szépséget, ami benned lakik, ami mindegyikőnkben ott van.
Amikor már nem csak „hinni szeretnél”, hanem tudsz és érzel valamit, ami tudod, hogy a tiéd.
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
