Megosztás 
E sorok írásakor Advent harmadik vasárnapja van. Sokan meggyújtották már az adventi koszorún a harmadik gyertyát, és a gyerekek is kellő izgalommal várják már a Jézuska érkezését. Ezt az ünnepet sok felnőtt és gyerek várja. A szülőknek az ajándékozás, vásárlás, ünnepi ebéd elkészítése okoz fejtörést.
Karácsony tájékán a legtöbb ember próbálja a legjobb arcát mutatni. Legalább is megpróbálja.
Minek is az ünnepe a karácsony? A szereteté. Ezt próbáljuk mutatni a rokonaink, családtagjaink, barátaink felé. Hogy milyen jók, kedvesek, figyelmesek és szeretnivalók vagyunk mindannyian. Kérdezem én, hol van ez a szeretet az év többi napján? A szeretetet nemcsak három napra kell kódolni, és utána folytatni a megszokott életvitelt.
Ilyentájt van idő, hogy egy kicsit magunkra is figyeljünk. Az Advent a várakozás időszaka.
Álljunk meg egy percre! Szakadjunk el a mindennapi rutintól, forduljunk befelé és törődjünk a lelkünkkel is! Az így eltöltött idő sok mindenre rádöbbenthet minket. Még olyan dolgokra is, amelyek akár fájdalmasak is lehetnek.
Korábban nagyon szkeptikus voltam a karácsonyt illetően. Azt tapasztaltam, hogy ez mennyire a képmutatásról szól. Valójában nem azok az emberek vagyunk, akiknek mutatjuk magunkat. Ebben nem is tévedtem, mert a legtöbb családban a három nap heves szócsaták, veszekedések színtere. Ilyenkor bocsátják ki az emberek az egész évben felgyülemlett gőzt. Mindenben gáncsot találnak. Hallottam már én karácsony másnapján veszekedéseket, amikor a városban sétáltam! Ezt a megfigyelést a szakemberek is alátámasztják.
Hányszor mondjuk ezeket a mondatokat az ismerőseinknek, barátainknak, családtagjainknak: „Boldog, békés, áldott, kellemes ünnepeket!” Mondjuk mindezt rutinból, mert így szokás. De tudjuk-e azt, hogy mi ennek a mondatnak az igazi jelentése, meg tudjuk élni ennek az üdvözlések belső érzését is? Szerintem kevesen képesek rá. Sokáig én is ilyen voltam.
A tavalyi karácsony volt az életemben az első olyan ünnep, amikor tényleg meg tudtam élni ezeknek az üdvözlési formáknak a belső értékét. Ez pedig csak egy dologtól függ. Úgy nevezik: BELSŐ BÉKE.
Horváth Éva
Az írás a szerző Tükörképek �" avagy egy „lélekbúvár” élettapasztalatai c. könyvéből származik. Minden jog fenntartva!
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
