Megosztás 
Két személyre főzök, a fiamnak és magamnak, sokszor két napra. És duzzogok, ha a gyerekem csak ímmel-ámmal eszi azt, amit elé teszek. Az én nagymamám minden nap több fogást készített, kinek-kinek a szája íze szerint. Most, visszagondolva, gyakorlatilag rám külön főzött. És ezért nem duzzogott, sosem tette szóvá. Talán a beteges soványságom aggasztotta, talán attól félt, hogy sosem ad férjhez.
Olyan hájas kiflit, kelt tésztákat, leveles süteményeket sütött, amilyet én soha nem fogok. Minden igyekezetem ellenére sem.
Soha nem láttam nála szakácskönyvet, de még egy receptfüzetet sem.
A konyhai mérleget is csak disznóvágáskor vettük elő, a kolbász hozzávalóit kimérni. Neki sosem volt rá szüksége.
Amikor a „puccos” városi barátnőim jöttek hozzánk, első kérdésük mindig az volt: - Mamád mit sütött?
Mert ő rendületlenül sütött, főzött, bevásárolt, mosott, vasalt, takarított, kapált, locsolt, jószágokat etetett, csak aludni nem láttam soha.
Drága Mamikám! Legyen Neked könnyű a föld!
Hajdú Hajnalka
Aurora táskák
giorgomeska(kukac)freemail.hu
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
