Gyerekkorunkban kedveljük, hisz a játék közben megtanulunk hamar örülni, ha nyerünk és elviselni a kudarcot, ha nem. Mindig kialakul az egyensúly. Kell hozzá egy adag furfang, ravaszdi módon ki kell ismerned a másik gondolkodását.
Elmerengsz, vajon miért csap patáliát egy vesztes vagy hogyan kell méltón, humorral veszíteni, és azon, hogy lehet ugrálva örvendeni egy játékpartin, ha legyőzöd a többieket, no és nem utolsó sorban a saját félelmeidet.
Bőven elég, ha a következő lépést megtalálod, rálépsz. Figyelsz, figyeltek egymásra. Elindul valami, egy apró mozdulat, egy piciny érzés, aztán a játéktéren a folyamatos változás, a drámai hatás, esetleges katarzis és ott a lehetőség, az alagút végén a fény, a kilátás. Néha a gödör aljából, időnként távolinak tűnik a megoldás, de ott a dobókocka és folytatás következik. Valahol, valamelyik irányba elmozdul, minden változik, de átlátjuk a játéktáblát. Ezért elfogadjuk, hogy ez a játék most ilyen.
Aztán felnövünk? …és komolyra vesszük a figurát, bele teszünk energiát, érzelmeket és lehúz annak a súlya. Aztán felszabadultan hahotázva, hol magunkon, hol a másikon nyugtázzuk, hogy ez az élet.
Edződünk, fejlesztjük magunkat. Aztán gyerekeink lesznek, és velük újra éljük mindezeket,… ja, hogy mégsem veszett el bennünk a belső gyermek, aki szeret játszani? Ja, tényleg. Csak itt már a játéktér nagyobb, tágabb a világ és hát, valljuk be, mi teremtjük azt a világot.
Ha analóg vizsgálnánk, milyen mezőkre léphetnénk a „szabad mozgás” társasban? Van egy mozdulatom, például a bal és jobb karommal felváltva malmozok, ez azt is jelenti a testtudatosságomban, hogy a saját vállalásaimat fordulatokban gazdagon, kreatívan élem, egyenletesen használom a múlt és jövő térvilágát is.
Minél harmonikusabb a szabad mozgásunk, az életünkben is úgy kerülnek elénk a feladataink, élet ritmusunkhoz alkalmazkodva. Érzéseink kellemesek biztonsággal, szilárdan, erőt sugározva érezzük magunkat.
Ehhez nyújt segítséget országszerte a Lemanguria önismereti útja, foglalkozásai, lépésenként. Minden testrészünket tudatos mozgással egy-egy képességünket fejleszthetjük. Benned milyen érzés van most? Ha elindítod a kedvenc zenéd, milyen lesz? Könnyebb-e a változás mozgásban? Figyelünk a testrészeinkre, a testünkre?
Ez a szépsége, az élet művészete, mikor olyat élünk, amit szeretnénk. Szóval hajrá kis rókák, kalandra fel...! Az élet lépegetés. A nagy szavakon túl is. Lépésenként, a játékmezőről mezőre a PÁRTA Műhelyben! Lépj a mozgás színterére! Mire célhoz érünk lesz itt lélektánc, festés, nevetés ezerrel! Köszönöm, ha elolvastál.
Írásaim végén egy-egy jellemzést olvashattok Rólam... korábban megkértem pár közeli és távolabbi barátomat, hogy írják le hogyan látnak engem, milyen ember vagyok én? Azzal a céllal, hogy ti is lássátok, ember vagyok s közel sem szent ;)
Adritól:
Egy nyitott őszinte embert ismertem meg a személyedben, Ági. Önmagát, saját útját kereső, fürkésző, járó embert. Hálát adok minden segítségedért, iránymutatásodért. Széleskörű látásmódod, tudásod, kellő mértékben szeretettel adod át.
Pataki Ági művészet-terapeuta, Lélekember.
Egyéni konzultáció, és csoportfoglalkozások időpont egyeztetéssel.
Elérhetőségeim: 06306380738
patakiagi74(kukac)gmail.com
PÁRTA-Műhely közösség
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat